Kezdés

Amikor már milliomodjára nyitsz személyes blogot, és reméled, hogy hosszabb életűbb lesz, mint az előzőek, az egy remek kezdésnek bizonyul.

Szerintem.

Ettől függetlenül simán kinézem magamból, hogy két hét múlva megfeledkezek az egész cuccról. Remélhetőleg, nem így lesz, és mondjuk, megér vagy egy hónapot... 

A narrátorok durván visszhangzanak a fejemben, tehát... nem kis bejegyzés elé nézünk. Popcornt és kólát ragadd magadhoz, húzós menet lesz!

Először is, üdvözöllek szerény hajlékomban, az agyam (majdnem agyaimat írtam, my God...) tekervényei közt, remélem, a GPS majd kivezet közülük. Igazából, nem kell semmi eget rengetőre számítani, ami alapjaiban változtatja meg a világot. Leginkább a nyavalygásaimról fog szólni; arról, hogy nem megy az írás, hiába van ihletem hozzá, kin és min húztam fel magam újabban, na meg a tömény véleménynyilvánítás... 

Tehát, amennyiben nem komálod az egoista embereket komolytalan gondolatokkal, tanácsolom a katapultálást, mielőtt felidegelnéd magad. Sajnos, Xanax nincs most kéznél.

Jó, oké, igazából örök problémám lesz az önbizalomhiány, amit persze magamat dicsérő megjegyzésekkel igyekszem palástolni, nehogy kikezdjenek. A legtöbb ember így működik.

Már akinek nincs minden rendben az önértékelésével. 

Szegények.

Szegény mi!

Mellesleg kiakasztó, hogy holnap még biosz tézét kell írni, amit megalkothattam volna kedden is, de egyszerűen nem jutott el a tudatomig a cucc. Persze, az elejét kívülről fújtam (A sejt a legkisebb működési és alaki egység, mutat minden fontosabb életjelenséget, és az élőlények sejtes felépítésűek.) Mitokondrium balra, sejtváz jobbra, hopp, éppen tömörödik a kromatinállomány... éljen a sejtbiológia! Na, nem mintha nem lenne érdekes, hiszen vannak benne 'hm, na, most már ezt is tudom!' tények, de.... kényszerből bemagolni, és dolgozatnál hasütésre kiadni.... durva.

Azonban jövő héttől jön a szünet, megyek angol érettségi szóbelit tenni, no meg egy elsősegély vizsgával is gyarapodott a programom; hajmeresztő lesz a csütörtököm. 

...